4.

Odabent időközben teljes csend honolt. A társaság egy része szétszórtan, az alkoholtól mámoros álomba merült. Eszter fenntartása, a fal amit maga köré épített lassacskán omladozni kezdett. Zavarban volt. Egyszer csak Tamás csókját érezte az ajkán. Ez a csók lágy és puha volt. Pont annyira hogy a lány kíváncsiságát, érzékiségét felélessze hosszú álmából.

-         Gyere velem ! – súgta Tamás

-         Hova?

-         Csss! Meglepetés.

Követte a fiút, de a lelke legmélyéből, egy eddig ismeretlen érzés készült a felszínre törni. Nem is értette mi történik vele. Nagyon akarta azt, ami rá várt. Soha senki nem nézte eddig nőnek. Igyekezett a belső rossz érzéséről tudomást sem venni.  Percekkel később egy üres szobában találták magukat. A fiú elé lépett, felelte az állát és megcsókolta. Először úgy, mint lent a nappaliban, majd  egyre követelőzőbb lett. Hirtelen egy kezet érzett a mellén, majd ez kéz elindult lefelé. Ebben a pillanatban minden világossá vált számára.

-         Ne! Tamás! Én ezt nem akarom! – mondta a lány, és próbálta eltolni a fiút magától.

-         Pedig akarni fogod! Mit gondolsz!? A két szép szemedért foglalkoztam veled egész este!?  Na ne kéresd magad! Tudom hogy te is akarod, csak azért csinálod, hogy felhúzz!

A fiú hangja jeges és metsző volt.  Leterítette a lányt az ágyra, mindkét kezét lefogta és vadul csókolni kezdte.  Eszter minden erejét összeszedve hatalmasat rúgott a fiú ágyékába. Tamás annyira meglepődött ezen a fordulaton, hogy eltávolodott a lánytól. Ehhez persze hozzájárult az ágyékában jelentkező éles fájdalom is. A lány kihasználta ezt , és elrohant abból a házból.

Másnap reggel szótlanült ült az asztalnál. Az anyja látta, hogy mennyire kedvetlen de ezt a másnaposságnak tudta be. Ha egy kicsit is jobban figyelt volna a lányára, akkor észreveszi, hogy nagy baj van.

-         Milyen volt a buli? – kérdezte

-         Jó. – hangzott a kurta válasz

Ennyiben is maradtak és a reggeli további részében nem is szóltak egymáshoz. Mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Fél órával később Eszter elindult az iskolába. Nem sejtette, hogy ez a nap más lesz.

Amikor megérkezett, minden tekintet rá szegeződött. Sokan ujjal mutogattak rá, volt aki meglátva őt harsány nevetésben tört ki. Akadtak olyanok is, akik  megvetően végigmérték és becsmérlésben sem volt hiány.

-         Milyen nyugodtan sétálgatsz itt! – jelent meg a háta mögött Sára. Hangja metsző és vádló volt.

-         Én? Miért ne sétálgatnék? Minden jogom megvan rá, hiszen én is ebbe az iskolába járok. 

-         Ne csinálj úgy mintha semmi nem történt volna! Felhúzod Tamást, majd valamilyen érthetetlen okból ágyékon rúgod ,majd otthagyod?Milyen ember vagy te?

-         De hát ez nem is így volt! Még az elején kértem, hogy ne folytassa, de ő egyre erőszakosabb lett. Csak megvédtem magam. Az ég szerelmére! Majdnem megerőszakolt!

-         Hazudsz! Hallja mindenki! Ez a lány hazudik! – Harsogta végig a folyosón Sára.

Eszter teljesen kétségbeesett. Ezek azt terjesztik róla, hogy ő egy ribanc! Nem akarta elhinni. Azt tudta, hogy ebben a városban nem sok jóra számíthatott az őszinteség terén, de ez a fordulat mélyen megdöbbentette. Az iskola hatalmas épülete egyre szűkebb és szűkebb lett, a falak egyre közelebb és közelebb húzódtak egymáshoz.

-         El kell innen mennem!

Azzal sarkon fordult és kirohant. Az időérzéke csődöt mondott. Rohant és rohant , maga sem tudta meddig és hová. Nagy sokára megállt hogy kifújja magát. Ekkor volt alkalma körbenézni. Egy csodaszép park kellős közepén kötött ki. Itt még soha nem járt. A dühe és a csalódottsága némileg alábbhagyott. Egy varázslatos helyre csöppent. A fák a zöld millió színeiben pompáztak. A tölgy, a bükk, és fűzfák játékos kavalkádja egy csodálatos tiszta vizű tavat öleltek körül.

Eszter leült egy padra, körülnézett majd keserves sírásban tört ki. Egy kéz érintését érezte a vállán.

-         Mi a baj kedvesem? – kérdezte az idős hölgy.

-         Mi!? Minden! – szakadt ki a lányból a keserű válasz.

Azzal elmesélte történetet az elejétől végéig. Amikor befejezte a lelkét sokkal könnyebbnek érezte. Azon kapta magát, hogy szinte az egész életét elmesélte egy vadidegennek.

-         A legszomorúbb az, hogy nincs választásom.

-         Választás mindig van. – mondta az idős hölgy Így egyszerűen.

Eszter nem igazán hitt ebben. Folyamatosan az volt az érzése, hogy találkoztak már, csak azt nem tudta mikor. Nem hitt abban hogy az ő élete valaha is megváltozhat.

Ahogy Gabi sem. 

3.

-         Kislányom! Menned kell a jótékonysági  klub gyűlésére.  Tudod milyen fontos, hogy részt vegyél ebben a munkában. A mi társadalmi köreinkben ez elengedhetetlen.

Eszter a szobájában volt és olvasott. Nagyon szeretett egyedül lenni, ilyenkor azt képzelte, hogy ugyanolyan hétköznapi életet él, mint mindenki más.  Hatalmas sóhaj kíséretében feltápászkodott és készülni kezdett.  Borzasztóan fárasztották ezek a látszat feladatok. Egyáltalán nem érdekelte az a rang amibe beleszületett. A családi életüket a felszínesség jellemezte. Minden vagyonát odaadta volna egy olyan családért , ahol esténként együtt ülnek a vacsora asztalnál. Ahol meg tudják beszélni, hogy kivel mi történt aznap. Ha problémája volt azt – szerető család híján – kénytelen volt maga megoldani. Senkivel sem tudta megosztani lelkének rezdüléseit.

-         Megyek már.

Kelletlenül ugyan, de elindult a gyűlésre. Ebben a csoportban a felső tízezerhez tartozó családok fiataljai vettek részt. Őket is inkább csak a kötelesség vitte oda, az elhivatottság hiányzott belőlük. Csupa látszatember, látszat feladatokkal.

-         A mai gyűlésünk témája a soron következő ételosztás.  Azt a hagyományt idén is folytatjuk, hogy a fáradozásunkat egy nálam tartandó bulival ünnepeljük, még aznap este. Tudom, hogy sokunkat fáraszt az a sok szegény ember, akik ilyenkor jönnek, de jusson eszetekbe, hogy ez a későbbiekben milyen jó pontot fog jelenteni.

-         Miért csak látszólag törődünk ezekkel az ember? –  tette fel a kérdést Eszte

-         Te ne szólj bele! Ez nem a te dolgod ! – vágott vissza epésen Sára.

-         De! Az én dolgom! Ezek az emberek megérdemlik, hogy jobban törődjünk velük!

-         Fogd be a szád! Utoljára szólok!

-         Nem! Elegem van abból, hogy ez a „ jótékonysági „ szervezet csak magával törődik. Mélyen lenézi a hátrányos helyzetű embereket. Ítélkeztek, pedig nem is ismeritek a történetüket!

A társaság jelentős része szemlesütve hallgatta a két lány szócsatáját. Aki egyet is értett Eszterrel, az sem állt mellé nyilvánosan és titokban elismeréssel adóztak a bátorsága előtt. Eddig még senki sem mert szembeszállni Sárával.

-           Na jól van. Koncentráljunk a szegényekre. – szólalt meg nagy sokára Sára.

A gyűlés további része eseménytelenül telt. Megbeszéltek, megszerveztek mindent.  A munka végeztével csendben készülődni kezdett. A gondolataiba merülve pakolt a táskájába, amikor Sára odalépett hozzá.

-         Ezt még nagyon megbánod ! – sziszegte, majd otthagyta a lányt. Nem nagyon érdekelte a fenyegetőzés. Pedig jó lett volna, ha résen van.

Elérkezett az ételosztás napja. Eszter nagyon szerette ezeket a programokat. Ilyenkor alkalma nyílt segíteni és ez jó érzéssel töltötte el.  Ő volt az egyetlen, aki az étel mellé, még egy szívből jövő mosolyt is adott.  A nap közepe felé egy nagyon rosszul öltözött idős asszony lépett a lány asztala elé. 

-          Maga nagyon szomorú kedveském. Szép is, jószívű is. Ne legyen ennyire boldogtalan. Az élet csupa meglepetés.

Eszternek jól esett ez a pár mondat, de nem igazán hitt a változásban. Még.

-         Na végre. Ennek a melónak is vége.  Várok mindenkit a buliban nálam, este. – mondta Sára , azzal színpadiasan körbehordozta a tekintetét a társaság tagjain.

A lánynak felfordult a gyomra ettől a viselkedéstől, de most kivételesen magában tartotta a megjegyzését.

-          És te? Jössz este? –  kérdezte Sára .

-          Kösz. Inkább kihagyom .

Azzal sarkon fordult és otthagyta  a lányt. Így nem láthatta , amint annak a szemében felgyúlt a bosszú szikrája. 

Eszternek nem volt kedve még hazamenni, ezért sétált egy kicsit a parkban. Az idős hölgy napközben elejtett mondata nem hagyta nyugodni.

Ugyan mi történhetne? – morfondírozott magában. Kiváltságos helyzetben lévő családba született. Mindene megvan, és semmiért sem kellett eddig megküzdenie.  Annyira elgondolkodott , hogy nem vette észre az anyját, amikor kinyitotta a bejárati ajtót.

-         Te mit keresel itthon? Hol voltál eddig? Hogy nézel ki? Neked már régen Sára buliján kellene lenned?

-         Én nem megyek. Semmi kedvem nincs egy olyan társasághoz ahol a gyávaság és a képmutatás a természetes.

-         Márpedig elmész! Amíg itt laksz, addig azt teszed amit mondunk. Értsd meg, hogy Sára családjára szükségünk van.  Befolyásosak, gazdagok és nagyon jó kapcsolataik vannak. Ez nekünk is jól jön.

Eszternek felfordult a gyomra a saját családjától. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt őz, aki tehetetlen az őt körbe vevő rácsokkal szemben.  Fojtogatta a kényszer és a kötöttség is.  Kelletlenül ugyan, de elkezdett készülődni. Amikor végzett , belenézett a tükörbe. Maga is meglepődött mennyire jó munkát végzett. Egy nagyon csinos és csodálatosan szép lány nézett vissza rá a tükörből. Amikor leért a hallba, az anyja elégedetten mosolygott.

-         Nagyon csinos vagy kislányom. Más nem is kell. Csak használd ki a szépségedet és könnyen fogsz boldogulni az életben.

A lány válasz nélkül sarkon fordult és elviharzott. Amikor odaért a buliba , látta hogy a város krémje ott van. Gazdag és befolyásos családok elkényeztetett gyerekei voltak a legnagyobb arcok.

-         Eszter! De jó hogy mégis eljöttél! Nagyon örülök. – mímelte örömét Sára.

-         Köszönöm a meghívást.

-         Érezd jól magad! Most ne haragudj, de el kell látnom háziasszonyi feladataimat. – azzal színpadiasan távozott.

Nem volt kedve ehhez az egészhez. Legszívesebben máshol lett volna, de ha már itt volt elindult hogy körbenézzen egy kicsit. Éppen a svédasztal körül ténfergett, ahol igazi különlegességek sorakoztak a kaviártól a lazacig, amikor Tamás mellé lépett. Ő volt a suli legnépszerűbb és tagadhatatlanul legjobb pasija.

-           Szia Eszter. Örülök hogy rád találtam. Ugye tudsz róla, hogy nagyon szép vagy.

-         Köszi. Öööö…. Te is.  – felelte. 

     Annyira meglepődött hogy hirtelen nem jött ki értelmes válasz a száján.

Az este további része meglepően kellemesen telt. Tamás végig mellette volt és leste minden kívánságát.  Már éjfél felé járt az idő és a hangulat a tetőfokára hágott.

 Eszter egyszer csak lágy érintést érzett a csípőjén. Forróság járta át minden porcikáját.  Ivott is egy keveset, ettől a gátlásai is eltűnő félben voltak.

-         Gyere! Kimegyünk egy kicsit a friss levegőre – súgta Tamás.

-          De jó hogy végre kettesben vagyunk. Már nagyon untam odabent. Nem tudtunk rendesen beszélgetni, pedig szeretnélek jobban megismerni.

-         Aha – Eszter nem tudta hogy mint feleljen. Nem szokott  hozzá, hogy udvaroljanak neki.

A társalgás lassan indult, de kis idő múltán már úgy beszélgettek, mintha ezer éve ismernék egymást. A lány legalábbis ezt érezte.  Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy az éjszaka közepén járnak és még mindig kint vannak. Az idő is kezdett csípőssé válni. Tamás észrevette, hogy a lány fázni kezd és lovagiasan felajánlotta a pulóverét. Eszter vállára terítette , és ekkor – amit a lány nem láthatott  – gonosz fény csillant meg a szemében.

-         Ne menjünk valami melegebb helyre ?

-         De igen. – felelte a lány hálásan

2.

Teri néni mondata állandóan ott visszhangzott a lány fejében. 

Próbálta elfelejteni az előző estét, de nem sikerült.

Mi van ha tényleg van választásom?- Ezt a kérdést újra és újra feltette magának.  Olyan dolog költözött az éltébe – bár ezt ekkor még ő maga sem tudta – ami a további életére jelentős hatással volt. A remény, mint napsugár ragyogta be a hétköznapjait. Teri néni a következő egy hétben állandó vendég lett az étteremben. A tulaj gúnyos megjegyzései soha nem maradtak el. A többi vendég már ügyet sem vetett rá. Már Gabit sem zavarta a főnöke otromba viselkedése. Egyszerűen nem vett róla  tudomást.  A lány estéinek a fénypontja lett az asszony látogatása. Amikor csak tehette mindig leült hozzá egy kicsit beszélgetni. Egy este Teri néni olyan történetről kezdett mesélni, ami Gabi egész további életét megváltoztatta.

-          Drágám. Megjöttem.

Miért kell nekem itt lennem. Én nem is ezt akartam. Ráadásul nemcsak magam, hanem őt is becsapom. Pedig milyen jól indult minden. Jóképű, kedves, törődő és gondoskodik rólam. Vajon ez nekem miért nem elég? Miért érzem azt hogy én ennél többet akarok.  Itt ez a ház, a nagypolgári élet és nekem mégis hiányzik valami.  -   Antal, a férje egy nagyvállalatnál volt vezető beosztásban. Tisztes megélhetés és nyugdíjas állás. Más csak álmodik az ilyen életről.

-          Képzeld Drágám. Ma összefutottam egy középiskolai osztálytársammal. Annak idején nagyon jó barátok voltunk, de érettségi után szem elől tévesztettük egymást. Szegénynek nem megy jól a sora. Mindig is csökönyösen ragaszkodott a saját igazához. Ez hozott bajt a fejére. Én mindig mondom: azt kell elfogadni, ami van és ahhoz kell alkalmazkodni. Már az iskolában is ő volt az igazság bajnoka. Így minden magas pozícióról eltávolították.A felesége megelégelte ezt az életet, el is költözött tőle.  Meghívtam hozzánk vacsorára, ha nem bánod.

-          Jól tetted. Szívesen megismerem a régi barátaidat. A mostani ismerőseid között alig akad olyan, akiben meg lehet bízni. Egy kis hatalom morzsáért még a lelküket is eladják.Üdítő változatosság lesz őt megismerni.

Nagyon örült a váratlan vacsoravendég érkezésének. Végre egy kicsit máshogy alakul az este, mint eddig.

A lány elbűvölve hallgatta a történetet. Nem értette, mire akart az asszony kilyukadni. Mindenesetre  már azért hálás volt, hogy nem volt bent a főnöke és így zavartalanul tudta hallgatni Terike meséjét. Nem vette ugyan komolyan , de így egy kicsit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból. 

1.

Kinézett az ablakon, és csak a szürkeséget látta. A reménytelenség, az egyhangúság és végtelen szomorúság  töltötte be a szobát és a mindennapjait is.  

Miért kell neki még mindig itt lenni? Számtalanszor feltette magában ezt a kérdést, de a sötétség nem adott választ. Azt tudta hogy a családjától nem kaphat segítséget.  A bátyja a keménységet és az érdektelenséget választotta páncélnak. Édesanyja folyamatosan dolgozott, hogy családfenntartóként megfelelően el  tudja őket látni. Apját nem ismerte.  Hiába kérdezte a múltról, a válasz mindig hallgatás volt.

 Gabi ölni tudott volna édesanyja egyetlen elismerő szaváért vagy csak a mosolyáért . Ha voltak is az anyjának gyengéd érzései a gyermekei iránt, azt a kemény évek alattomosan és fokozatosan kiölték a lelkéből. A testvérével jó volt ugyan a kapcsolata, de ez a család a meghittséget még hírből sem ismerte.  Kimondatlanul is egymást hibáztatták a múlt tragédiáért.

Szinte naponta  sulykolták belé, hogy ha nem vagy gazdag, akkor nem érsz semmit. Mindig, minden a munkáról és a pénzről szólt, amit folyamatosan élére kellett állítani, hogy meg tudjanak élni.  Korán megtanulta, hogy neki is keményen meg kell küzdenie mindenért.  Míg a kortársai bulizással, vásárlással és szórakozással töltötték az idejüket, ő otthon vagy a közeli étteremben dolgozott, méghozzá igen keményen.  A vidámságot és a nevetést egy álomnak vélt, amiből felébredve ott fogadta a rideg valóság. Irigykedve figyelte , ahogy a vele egykorú lányok bandáznak és a fiúkkal flörtölnek.

A sivárság jellemezte a mindennapjait, a változás minden lehetősége nélkül. A főnöke egy igazi basáskodó barom , aki folyamatosan piszkálta.Nem volt más választása, tűrnie kellett. Megfelelő végzettség híján azt a munkát kellett elvállalnia, ami éppen akadt. Szép lány volt , de biztos anyagi háttér nélkül ezt sem alkalma, sem lehetősége nem volt megmutatni.  A városukban a pénz egyet jelentett a szépséggel.

Aznap reggel ugyanolyan egykedvűen ébredt, mint addig. Anyja szótlanul tett – vett a konyhában, még a köszönését is alig fogadta. Testvére az újságjába merült.  Ahogy körbenézett maga körül a metrón, mindenhol szomorúságot és monotóniát látott. Az emberek nem léptek ki a saját világukból, még egy pillanatra sem.

Amint belépett az étterembe, a változást érezte a levegőben. Látszólag minden ugyanúgy volt  mint eddig. A főnöke szokás szerint halálra dolgoztatta.

Igencsak estébe hajlott az idő, amikor egy szegényes külsejű idős hölgy lépett be az étterembe.  Többen azt gondolták, biztos hajléktalan a nő, ráadásul elég éhesnek tűnt.

-         - Már megint itt van?! Mit keres itt ?!- csattant fel a tulaj. – Minden este ide eszi a fene!  Hogy néz ki?! Nem veszi észre, hogy rontja az üzletem hírnevét ?!

Mindezeket persze jó hangosan mondta, amivel az idős nőt igen kínos helyzetbe hozta. A többi vendég szemlesütve igyekezett tudomást sem venni erről a közjátékról.

Gabi a pult mögül figyelte a jelenetet. Ő szégyellte magát a főnöke helyett. Ekkor olyasmi történt , amire senki sem számított. Teri néni – így hívták az idős hölgyet – leült az étterem közepén álló asztalhoz, és mintha mi sem történt volna magához intette a lányt.

-         -  Jó estét kívánok. Sikerült választania? – hangzott az udvarias kérdés a lány részéről.

-         -  Igen kedvesem. Nekem sikerült. És magának?

A lány nem értette a kérdést. A nő nem tudhatta hogy – honnan is tudhatta volna – hogy neki nincs választása. Abban kell élnie amibe született.

-         -  Nekem nincs választásom – mondta szomorúan.

-         -  Választás mindig van.

Gabi hitte is, meg nem is. 

Ajánló

Két lány. Két különböző társadalmi helyzet.

Azt gondolnánk ,hogy ők sosem találkozhatnak, hogy őket nem köti össze semmi.

Vagy mégis?

Egy idős hölgy, aki sokat szenvedett. Akár szomorú és elkeseredett is lehetne. Vagy mégsem?

Hármuk között láthatatlan kapocs van, amiről még ők sem tudnak.

Mernek. Bátrak. Harcosak.

Így az életük igen izgalmasan és kalandosan alakul.

Egy cél hajtja őket: a boldog életbe vetett hit.

Hogy elérik-e?

Kiderül a történetből.