3.

-         Kislányom! Menned kell a jótékonysági  klub gyűlésére.  Tudod milyen fontos, hogy részt vegyél ebben a munkában. A mi társadalmi köreinkben ez elengedhetetlen.

Eszter a szobájában volt és olvasott. Nagyon szeretett egyedül lenni, ilyenkor azt képzelte, hogy ugyanolyan hétköznapi életet él, mint mindenki más.  Hatalmas sóhaj kíséretében feltápászkodott és készülni kezdett.  Borzasztóan fárasztották ezek a látszat feladatok. Egyáltalán nem érdekelte az a rang amibe beleszületett. A családi életüket a felszínesség jellemezte. Minden vagyonát odaadta volna egy olyan családért , ahol esténként együtt ülnek a vacsora asztalnál. Ahol meg tudják beszélni, hogy kivel mi történt aznap. Ha problémája volt azt – szerető család híján – kénytelen volt maga megoldani. Senkivel sem tudta megosztani lelkének rezdüléseit.

-         Megyek már.

Kelletlenül ugyan, de elindult a gyűlésre. Ebben a csoportban a felső tízezerhez tartozó családok fiataljai vettek részt. Őket is inkább csak a kötelesség vitte oda, az elhivatottság hiányzott belőlük. Csupa látszatember, látszat feladatokkal.

-         A mai gyűlésünk témája a soron következő ételosztás.  Azt a hagyományt idén is folytatjuk, hogy a fáradozásunkat egy nálam tartandó bulival ünnepeljük, még aznap este. Tudom, hogy sokunkat fáraszt az a sok szegény ember, akik ilyenkor jönnek, de jusson eszetekbe, hogy ez a későbbiekben milyen jó pontot fog jelenteni.

-         Miért csak látszólag törődünk ezekkel az ember? –  tette fel a kérdést Eszte

-         Te ne szólj bele! Ez nem a te dolgod ! – vágott vissza epésen Sára.

-         De! Az én dolgom! Ezek az emberek megérdemlik, hogy jobban törődjünk velük!

-         Fogd be a szád! Utoljára szólok!

-         Nem! Elegem van abból, hogy ez a „ jótékonysági „ szervezet csak magával törődik. Mélyen lenézi a hátrányos helyzetű embereket. Ítélkeztek, pedig nem is ismeritek a történetüket!

A társaság jelentős része szemlesütve hallgatta a két lány szócsatáját. Aki egyet is értett Eszterrel, az sem állt mellé nyilvánosan és titokban elismeréssel adóztak a bátorsága előtt. Eddig még senki sem mert szembeszállni Sárával.

-           Na jól van. Koncentráljunk a szegényekre. – szólalt meg nagy sokára Sára.

A gyűlés további része eseménytelenül telt. Megbeszéltek, megszerveztek mindent.  A munka végeztével csendben készülődni kezdett. A gondolataiba merülve pakolt a táskájába, amikor Sára odalépett hozzá.

-         Ezt még nagyon megbánod ! – sziszegte, majd otthagyta a lányt. Nem nagyon érdekelte a fenyegetőzés. Pedig jó lett volna, ha résen van.

Elérkezett az ételosztás napja. Eszter nagyon szerette ezeket a programokat. Ilyenkor alkalma nyílt segíteni és ez jó érzéssel töltötte el.  Ő volt az egyetlen, aki az étel mellé, még egy szívből jövő mosolyt is adott.  A nap közepe felé egy nagyon rosszul öltözött idős asszony lépett a lány asztala elé. 

-          Maga nagyon szomorú kedveském. Szép is, jószívű is. Ne legyen ennyire boldogtalan. Az élet csupa meglepetés.

Eszternek jól esett ez a pár mondat, de nem igazán hitt a változásban. Még.

-         Na végre. Ennek a melónak is vége.  Várok mindenkit a buliban nálam, este. – mondta Sára , azzal színpadiasan körbehordozta a tekintetét a társaság tagjain.

A lánynak felfordult a gyomra ettől a viselkedéstől, de most kivételesen magában tartotta a megjegyzését.

-          És te? Jössz este? –  kérdezte Sára .

-          Kösz. Inkább kihagyom .

Azzal sarkon fordult és otthagyta  a lányt. Így nem láthatta , amint annak a szemében felgyúlt a bosszú szikrája. 

Eszternek nem volt kedve még hazamenni, ezért sétált egy kicsit a parkban. Az idős hölgy napközben elejtett mondata nem hagyta nyugodni.

Ugyan mi történhetne? – morfondírozott magában. Kiváltságos helyzetben lévő családba született. Mindene megvan, és semmiért sem kellett eddig megküzdenie.  Annyira elgondolkodott , hogy nem vette észre az anyját, amikor kinyitotta a bejárati ajtót.

-         Te mit keresel itthon? Hol voltál eddig? Hogy nézel ki? Neked már régen Sára buliján kellene lenned?

-         Én nem megyek. Semmi kedvem nincs egy olyan társasághoz ahol a gyávaság és a képmutatás a természetes.

-         Márpedig elmész! Amíg itt laksz, addig azt teszed amit mondunk. Értsd meg, hogy Sára családjára szükségünk van.  Befolyásosak, gazdagok és nagyon jó kapcsolataik vannak. Ez nekünk is jól jön.

Eszternek felfordult a gyomra a saját családjától. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt őz, aki tehetetlen az őt körbe vevő rácsokkal szemben.  Fojtogatta a kényszer és a kötöttség is.  Kelletlenül ugyan, de elkezdett készülődni. Amikor végzett , belenézett a tükörbe. Maga is meglepődött mennyire jó munkát végzett. Egy nagyon csinos és csodálatosan szép lány nézett vissza rá a tükörből. Amikor leért a hallba, az anyja elégedetten mosolygott.

-         Nagyon csinos vagy kislányom. Más nem is kell. Csak használd ki a szépségedet és könnyen fogsz boldogulni az életben.

A lány válasz nélkül sarkon fordult és elviharzott. Amikor odaért a buliba , látta hogy a város krémje ott van. Gazdag és befolyásos családok elkényeztetett gyerekei voltak a legnagyobb arcok.

-         Eszter! De jó hogy mégis eljöttél! Nagyon örülök. – mímelte örömét Sára.

-         Köszönöm a meghívást.

-         Érezd jól magad! Most ne haragudj, de el kell látnom háziasszonyi feladataimat. – azzal színpadiasan távozott.

Nem volt kedve ehhez az egészhez. Legszívesebben máshol lett volna, de ha már itt volt elindult hogy körbenézzen egy kicsit. Éppen a svédasztal körül ténfergett, ahol igazi különlegességek sorakoztak a kaviártól a lazacig, amikor Tamás mellé lépett. Ő volt a suli legnépszerűbb és tagadhatatlanul legjobb pasija.

-           Szia Eszter. Örülök hogy rád találtam. Ugye tudsz róla, hogy nagyon szép vagy.

-         Köszi. Öööö…. Te is.  – felelte. 

     Annyira meglepődött hogy hirtelen nem jött ki értelmes válasz a száján.

Az este további része meglepően kellemesen telt. Tamás végig mellette volt és leste minden kívánságát.  Már éjfél felé járt az idő és a hangulat a tetőfokára hágott.

 Eszter egyszer csak lágy érintést érzett a csípőjén. Forróság járta át minden porcikáját.  Ivott is egy keveset, ettől a gátlásai is eltűnő félben voltak.

-         Gyere! Kimegyünk egy kicsit a friss levegőre – súgta Tamás.

-          De jó hogy végre kettesben vagyunk. Már nagyon untam odabent. Nem tudtunk rendesen beszélgetni, pedig szeretnélek jobban megismerni.

-         Aha – Eszter nem tudta hogy mint feleljen. Nem szokott  hozzá, hogy udvaroljanak neki.

A társalgás lassan indult, de kis idő múltán már úgy beszélgettek, mintha ezer éve ismernék egymást. A lány legalábbis ezt érezte.  Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy az éjszaka közepén járnak és még mindig kint vannak. Az idő is kezdett csípőssé válni. Tamás észrevette, hogy a lány fázni kezd és lovagiasan felajánlotta a pulóverét. Eszter vállára terítette , és ekkor – amit a lány nem láthatott  – gonosz fény csillant meg a szemében.

-         Ne menjünk valami melegebb helyre ?

-         De igen. – felelte a lány hálásan