4.

Odabent időközben teljes csend honolt. A társaság egy része szétszórtan, az alkoholtól mámoros álomba merült. Eszter fenntartása, a fal amit maga köré épített lassacskán omladozni kezdett. Zavarban volt. Egyszer csak Tamás csókját érezte az ajkán. Ez a csók lágy és puha volt. Pont annyira hogy a lány kíváncsiságát, érzékiségét felélessze hosszú álmából.

-         Gyere velem ! – súgta Tamás

-         Hova?

-         Csss! Meglepetés.

Követte a fiút, de a lelke legmélyéből, egy eddig ismeretlen érzés készült a felszínre törni. Nem is értette mi történik vele. Nagyon akarta azt, ami rá várt. Soha senki nem nézte eddig nőnek. Igyekezett a belső rossz érzéséről tudomást sem venni.  Percekkel később egy üres szobában találták magukat. A fiú elé lépett, felelte az állát és megcsókolta. Először úgy, mint lent a nappaliban, majd  egyre követelőzőbb lett. Hirtelen egy kezet érzett a mellén, majd ez kéz elindult lefelé. Ebben a pillanatban minden világossá vált számára.

-         Ne! Tamás! Én ezt nem akarom! – mondta a lány, és próbálta eltolni a fiút magától.

-         Pedig akarni fogod! Mit gondolsz!? A két szép szemedért foglalkoztam veled egész este!?  Na ne kéresd magad! Tudom hogy te is akarod, csak azért csinálod, hogy felhúzz!

A fiú hangja jeges és metsző volt.  Leterítette a lányt az ágyra, mindkét kezét lefogta és vadul csókolni kezdte.  Eszter minden erejét összeszedve hatalmasat rúgott a fiú ágyékába. Tamás annyira meglepődött ezen a fordulaton, hogy eltávolodott a lánytól. Ehhez persze hozzájárult az ágyékában jelentkező éles fájdalom is. A lány kihasználta ezt , és elrohant abból a házból.

Másnap reggel szótlanült ült az asztalnál. Az anyja látta, hogy mennyire kedvetlen de ezt a másnaposságnak tudta be. Ha egy kicsit is jobban figyelt volna a lányára, akkor észreveszi, hogy nagy baj van.

-         Milyen volt a buli? – kérdezte

-         Jó. – hangzott a kurta válasz

Ennyiben is maradtak és a reggeli további részében nem is szóltak egymáshoz. Mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Fél órával később Eszter elindult az iskolába. Nem sejtette, hogy ez a nap más lesz.

Amikor megérkezett, minden tekintet rá szegeződött. Sokan ujjal mutogattak rá, volt aki meglátva őt harsány nevetésben tört ki. Akadtak olyanok is, akik  megvetően végigmérték és becsmérlésben sem volt hiány.

-         Milyen nyugodtan sétálgatsz itt! – jelent meg a háta mögött Sára. Hangja metsző és vádló volt.

-         Én? Miért ne sétálgatnék? Minden jogom megvan rá, hiszen én is ebbe az iskolába járok. 

-         Ne csinálj úgy mintha semmi nem történt volna! Felhúzod Tamást, majd valamilyen érthetetlen okból ágyékon rúgod ,majd otthagyod?Milyen ember vagy te?

-         De hát ez nem is így volt! Még az elején kértem, hogy ne folytassa, de ő egyre erőszakosabb lett. Csak megvédtem magam. Az ég szerelmére! Majdnem megerőszakolt!

-         Hazudsz! Hallja mindenki! Ez a lány hazudik! – Harsogta végig a folyosón Sára.

Eszter teljesen kétségbeesett. Ezek azt terjesztik róla, hogy ő egy ribanc! Nem akarta elhinni. Azt tudta, hogy ebben a városban nem sok jóra számíthatott az őszinteség terén, de ez a fordulat mélyen megdöbbentette. Az iskola hatalmas épülete egyre szűkebb és szűkebb lett, a falak egyre közelebb és közelebb húzódtak egymáshoz.

-         El kell innen mennem!

Azzal sarkon fordult és kirohant. Az időérzéke csődöt mondott. Rohant és rohant , maga sem tudta meddig és hová. Nagy sokára megállt hogy kifújja magát. Ekkor volt alkalma körbenézni. Egy csodaszép park kellős közepén kötött ki. Itt még soha nem járt. A dühe és a csalódottsága némileg alábbhagyott. Egy varázslatos helyre csöppent. A fák a zöld millió színeiben pompáztak. A tölgy, a bükk, és fűzfák játékos kavalkádja egy csodálatos tiszta vizű tavat öleltek körül.

Eszter leült egy padra, körülnézett majd keserves sírásban tört ki. Egy kéz érintését érezte a vállán.

-         Mi a baj kedvesem? – kérdezte az idős hölgy.

-         Mi!? Minden! – szakadt ki a lányból a keserű válasz.

Azzal elmesélte történetet az elejétől végéig. Amikor befejezte a lelkét sokkal könnyebbnek érezte. Azon kapta magát, hogy szinte az egész életét elmesélte egy vadidegennek.

-         A legszomorúbb az, hogy nincs választásom.

-         Választás mindig van. – mondta az idős hölgy Így egyszerűen.

Eszter nem igazán hitt ebben. Folyamatosan az volt az érzése, hogy találkoztak már, csak azt nem tudta mikor. Nem hitt abban hogy az ő élete valaha is megváltozhat.

Ahogy Gabi sem.